Assassin's Creed, a sorozat, amiből majdnem sűrűbben jelent meg egy új epizód, mint egy Call of Duty-ból, megélt két gyenge és egy olyan részt, amitől többet vártam. Ha a Sony a saját országán kívül is ellátja játékkal a Vitát, akkor évente jönne arra is egy AC játék, nem csak a Liberation (meg ezen kívül négy másik normális cím), de sajnos nem lett így. A sorozat első része a sok negatív kritika után kimaradt az életemből, de a másodikról csak jót írtak megvettem a Whie Editiont. Két gyűjtői kiadást rendeltem a Game-től, ugyanúgy járt a külső borításuk, de igazán a második esetben káromkodtam hangosan, az volt a drágább. Mikor megérkezett, összeszorult a szívem, hogy a kemény diákmunkával megszerzett pénzen vásárolt szobros kiadásban kirakóst találok, de szerencsére minden rendben volt odabent.

A White Edition a játék normál kiadású verzióját tartalmazza, két ajándék DLC-vel, valamint egy Ezio Auditore da Firenze szobor, fehér ruhában. Innen ered a kiadás frappáns neve is. Kapható volt még a Black Edition a játékból, fekete ruhás szoborral, szétnyitható dobozzal, bőrkötésű artbookal és plusz DLC-kkel, de ez már évekkel ezelőtt is annyiba került, amennyit nem akartam érte adni. Azóta nem lett olcsóbb, de ha valaki nagyon jó akar hozzám lenni, akkor meglep egy bontatlan példánnyal PS3-ra.
A szobor kidolgozottsága megfelelő, a két rejtett penge nem ferdül lehetetlen irányokba, nem érződik az egészen, hogy mű lenne.