Minden platformnak megvan a maga húzócíme, amivel szinte kéz a kézben járnak, az egyik nem is létezhet a másik nélkül. A Nintendónak ez a Mario, a Microsoftnak a Halo, míg a Sony-nak a Gran Turismo. Legalábbis egykoron így volt. Az igazi világhódítást a Gran Turismo 2 hozta meg, talán a mai napig a legjobb GT epizód, több száz (ezer?) órát játszottunk vele öcsémmel. Részben azért, mert sikerült eladnom a TVR Tuscan Speed Six-et, ami később kellett a márkaversenyhez, de megvásárolni nem lehetett, csak megnyerni egy konkrét bajnokságban. Akkoriban nem úgy működött a világ, hogy rákerestem a neten, hol lehet megnyerni, hanem magunktól kellett rájönnünk. Ennek legjobb módja az volt, ha az elejétől összes bajnokságot újra megnyerjük, felváltva játszva a versenyeket, mígnem a Pure Sports Car bajnokság végén megkaptuk az annyira várt kocsit. Imádtuk a játék minden pillanatát, így amikor pár évvel később a PS2 mellé karácsonyra megkaptuk a GT 3-at, az egész téli szünetet előtte töltöttük. Aztán megjött a PS3 és valami elromlott. Ugyan hatalmas volt a GT5, de az idióta fejlődési rendszerrel háttérbe szorították a jogosítványokat, folyamatos és unalmas körözgetésre ösztönözve a játékost. Szerencsére a GT6-ban ezt sikerült megcsavarni azzal, hogy eltűntek a kedvenceim, a hosszútávú versenyek. A 24 órásokért sosem rajongtam, de 2-4 órát simán lenyomtam bármelyik pályán. Szerencsére a hosszabb bajnokságokat is kiszedték, öt versenynél, versenyenként kb. öt körnél nem volt hosszabb, hiába volt 1200 autó a játékban, sokkal jobb fizikai modell, mint korábban, alapvetően nagyon szép grafika, a fotómód, ha a versenyzés elkorcsosult. APS4-es GT Sport még készül, a GT 7-et meg majd PS5-ön fogom játszani.
A Gran Turismo 5 ugyan nem készült el a PS3 premierjére, de 2010 novemberében megjelent, piaconként változó gyűjtői kiadásokban. Európában a legnagyobb csomag a Signature Edition nevet viseli, annak idején ötvenezer forintért volt megvásárolható, ami még manapság is igen borsos ár egy gyűjtői kiadásért. Szerencsére ezért a pénzért komoly tartalmat is kapunk. A csomagolás a doboz a dobozban elvet követi, amivel az őrületbe tudnak kergetni a kiadók, hiszen sokkal jobb lett volna, ha a külső dizájnt rányomják a vastag kartonra, mindenkinek egyszerűbb lenne. Kicsomagolva egy impozáns méretű fém dobozzal találjuk szembe magunkat, lakk fekete fényezéssel, hófehér GT logóval a jobb alsó sarokban. Az fedőlap domborodik, mint egy gyönyörű motorháztető, csak a kallantyú hiányzik, amivel felpattintjuk. Erre az eszközre szükség is lenne, mert annyira jól záródik, hogy komolyabb feszegetéssel lehet csak kinyitni. Ha sikerült bejutnunk meglátjuk a játék gyűjtői kiadását, egyedi borító dizájnnal, benne a Stealth Car Pack DLC-vel, alatta egy egy fém, GT logós kulcstartóval és egy autókulcs formájú pendrive-val. A keménykötésű artbookban meglepő módon autókról láthatunk képeket, de érdekesebb lett volna, ha azt mutatják be, hogy hogyan készülnek el a játékban látható modellek és pályák. Ellenben az APEX kézikönyv lexikon nagyon jó. Több száz oldalon keresztül "tanít" meg írásban az autózásra, versenyzésre, mutatja be a járművek részeit, mit, miért, hogyan, hova. A bőr nem csak a kormánykeréken jó dolog, hanem egy GT logós pénztárcán is, amit szintén pakoltak a csomagba. Rengeteg plasztik kártyát és papírpénzt lehet belepakolni, de aprónak itt helye nincs! Jó tapintású, belül is megfelelő anyaghasználattal készült, szépen mutat a vitrinben közvetlenül a kiadás utolsó darabja mellett. Ez nem más, mint egy licence-elt Mercedes-Benz SLS modell, egyedi GT festéssel.
Kicsit borsos árú, de jó minőségű tartalommal megpakolt kiadás lett, nem árt, ha az ember a gyűjteményében tudja.
