Négy nagygépes Killzone után a Guerilla Games új projektbe kezdett. Sokat pletykáltak róla, egy-egy művészeti rajz ki is került róla, de sem a fejlesztők, sem a Sony nem beszélt a játékról. A találgatások folytatódtak, miszerint egy nyitott világban játszódó akció-kaland játék lesz, dínókkal (Tíreksz!), gyűjtögetéssel, talán fantasy elemekkel, stb. A Horizon: Zero Dawn hivatalos bejelentése a 2015-ös E3-on történt meg, mindjárt egy bő hat perces gameplay videóval. A találgatások többsége igaznak bizonyult, annyi apró különbséggel, hogy a dínoszauroszok nem hús-vér lények, hanem robotok. Ott van például a USS Enterprise fejű lény, ami kecsesen siklik keresztül a tájon, a kisebb, raptorra emlékeztető Watcherek, vagy a mindenféle növényevőre hajazó robotok. A magam részéről az első videó meggyőzött arról, hogy ez a játék nekem kell! Sokan jöttek azzal, hogy milyen hülyeség, hogy robotok vannak mindenütt, hogy lehet ilyet kitalálni, meg egyáltalán minek? Valóban, rengeteg robot dínós (és egyáltalán, őslényes) játék készült az elmúlt években, tök hülye a Sony...
Legnagyobb bánatomra nem az Enterprise űrhajó fejű robot került a gyűjtői kiadásba, hanem a főszereplő, Aloy szobra. Bezzeg az ausztrálok kaptak egy robot! A Collector's Edition egy egyszerű, fekete dobozban érkezik, amit arany színű feliratokkal próbáltak feldobni, ezüst mintával. Nem néz ki rosszul, de nem igazán illik a játékhoz, sokkal színesebbre számítottam. Kinyitva a Horizon fémdobozos kiadásával találjuk szembe magunkat, aminek dizájnja már megfelel az elvártnak. Ezüst alapra került Aloy színes képe, a játék logója és a csodálatos forgalmazói matrica... Kinyitva DLC-ket és a játék lemezét találjuk, a steelbook belsejét színes tájkép borítja. A külső doboz után határozottan jó irányba haladunk, amit az A5-ös művészeti album visz tovább. Akárcsak az Uncharted esetében, itt sem A4-es került a dobozba (pedig az árba belefért volna), viszont a minőségére nem lehet panasz. 48 oldalon találunk rajzokat a főhősnőről, a világról és a játékban megjelenő különböző törzsekről. Tovább haladva kezünkbe kerül az Aloy figurát rejtő doboz, ami már most az idei év legszebbje! Egész egyszerűen gyönyörű, tökéletes, káprázatos. Nem tudok egy ponton sem belekötni, még a karton vastagsága is pazar, nem értem, miért nem ez a minta került a külsőre? Így persze nagy a meglepetés, percekig csak forgattam és gyönyörködtem benne. Pedig csak egy doboz, ami a lényeget, a szobrot rejti. Amit, nem hiszitek el, de egy újabb dobozba pakoltak! A megoldás hasonló, mint az Uncharted 4-nél, csak a méret kisebb. A PlayStation logós hungarocellt eltávolítva tárul elénk a szobor, amibe első ránézésre nem tudtam belekötni. Forgatás, tapogatás, összerakás után sem találtam benne kivetnivalót, a Sony nagyon összeszedte magát erre a generációra. Az anyaghasználat első osztályú, bizonyos részek puhák, nem törnek le, Aloy arca talán jobban néz ki, mint a játékban, a kilőtt Watcher tökéletesen felismerhető, nincs elnagyolva, a beilleszthető két nyílvessző jól mutat rajta. Aki beszerzi, egy igazán szép gyűjtői figurával lesz gazdagabb!
