A tavalyi év nagyon szerencsés volt az FPS-ek kedvelőinek, hiszen megjelent a stílus (egyik) ősatyjának legújabb része a Wolfenstein: The New Order. A 2013-as E3-on bemutatott videónál felsikítottam örömömben, a várólistám legelső helyére került a játék. Sokan fanyalogtak, nem bíztak a játékban, csak egy újabb pár órás gagyi lövöldözés lesz, ami csak a ultira koncentrál. Minek elrontani mindent, ami régen jó volt?! Nem lett igazuk. Az elmúlt évek legjobban sikerült belső nézetű lövöldözős játékát kaptuk a Bethesda kiadásában a Machine Games csapatától. Minden megvan benne, amit a 90-es években kellett egy jó FPS-hez, de a jól működő újdonságokat is belepakolták, alkotva egy kortalan játékot. Arról nem is beszélve, hogy ezzel megágyaztak a normális FPS-ek visszatérésének.
A kasszáknál és a kritikusoknál is kiválóan szerepelt a játék, zseniális reklámokat készítettek hozzá (érdemes Youtube-on megnézni mindet), valamint kapott két gyűjtői kiadást is. Ebből most a mindenki számára elérhető Occupied Editiont mutatom be, a játék lemezét nem tartalmazó Panzerhund Edition sajnos nincs a birtokomban. Még.
Több előrendelés, és néhány impotens üzlet hozzáállásának köszönhetően külföldről kellett megrendelnem. A GAME csomagolásában eddig sosem csalódtam, de ezt a vékony papírdobozos játékot sikerült úgy becsomagolniuk, hogy a doboz minden oldala megnyomódott az utazás során. A rendelés másnapján Zavvin 10 fonttal olcsóbban volt fent, ők eddig mindent tökéletesen csomagoltak.
Az Occupied Edition egy kb. másfél blu-ray tok vastagságú dobozban érkezik. Benne egy normál kiadású játékkal (Doom 4 béta kóddal), egy 20 oldalas útikönyvvel a megszállt Nagy-Britanniáról., három darab képeslappal és egy igazolványtartóval. Utóbbi jópofa, teljesen piros, rajta a játék logója és neve található. A négy képeslapon a történelemből jól ismert képek láthatók nácisítva. A holdra szállást bemutató képen sajnos nem a horogkeresztes zászlónak tiszteleg a náci űrhajós, pedig ez volt az első koncepció és a neten megtalálható háttérképeken így is szerepel, de ahogy lenni szokott, a világ érzékenyebb része szorgosan felháborodott. Így maradt a játék logója. A kiadás legviccesebb darabja a 22 oldalas útikönyv, mely a megszállt Angliát mutatja be. Az ország legismertebb területeiről, étkezéséről (ez természetesen szörnyű, hiszen az angoloknak nincs ízlésük, sehol egy jó kolbász például) ír, valamint bemutatja kor legjobb zenéit (alant meghallgatható a kor slágereinek német verziója), filmjeit. Zseniális olvasmány!
