A végtelenségig húzni egy játéksorozatot nem jó ötlet, erre elég sok bizonyíték van, a közelmúltban a Ubisoft taszította mélybe az Assassin's Creedet és ebbe az irányba robog a Call of Duty is, bár idén szépet mentenek a Modern Warfare felújításával. Az első három rész általában jól sikerül mindenből, valahol a negyedik és ötödik környékén indul el a mélyrepülés, ahonnan nehéz a visszatérés. Unchartedből PS3-ra megjelent három, amit 2015 őszén kiadtak PS4-re, hogy mindenki részesülhessen ebből az élményből. Ezeken felül készült PS Vitára egy szintén remek Uncharted játék, így az új rész már ötödik, félő volt, hogy elkezd esni a színvonal. Ma már tudjuk, hogy minden aggodalom, ha volt egyáltalán ilyen, teljesen alaptalan volt, az Uncharted 4 jelenleg a játékgyártás csúcsa, amit bármelyik film ellen csatába lehetne küldeni. Hogy onnan is győztesként kerüljön ki. A Naughty Dog Nathan Drake és társai személyében olyan karaktereket alkottak, akikkel a legtöbben könnyen tudunk azonosulni, izgalmas kalandokba keverednek a világ minden táján, elfeledett kincseket és városokat fedeznek fel, hogy aztán egy ügyes mozdulattal le is rombolják mindet. A negyedik rész ezt a receptet járatja a csúcsra, minden tekintetében tökéletes alkotás, a stáblista megjelenéséig lenyűgözi az embert.

A Sony gondolt a gyűjtőkre, és azok végtelen mélységű bankszámlájára, így egy masszív szoborral szerelt gyűjtői kiadás került a kereskedőkhöz. (Mellesleg három nappal a Doom előtt, igazán gazdaságos a hónap.) A harmadik részhez adott szobor nem lett egy szépség, de az egy minden jóval megpakolt kiadás volt akkoriban, összességében elégedett voltam vele. Tanulva ebből, a Libertalia Collector's Edition egy gyönyörű, 30 cm magas Nathan Drake szobrot tartalmaz. Részletes, szépen festett, a játék talán legjobb helyszínét vették hozzá alapul, kiváló munka. A játék lemeze egy képregényes hatású fémdobozba került, ami így kicsit elüt a kollekcióban találhatótól, de a félelmeimmel ellentétben élőben nagyon jól mutat. (Azért az itt-ott előrendelői ajándékként osztogatott kéket még be kell szereznem.) A DLC-k mellé jár egy csomag matrica, aminek örülünk, de ehelyett pakolhattak volna a csomagba egy A4-es művészeti albumot is, mert hiába készítette a Dark Horse ezt a kicsit, akkor is kicsi marad, a sorozat lezárása megérdemelte volna. Persze akkor nem lehetne külön, millió verzióban árulni az A4-eseket. Remek rajzokat mutat a karakterekről, környezetről és ellenfelekről, összességében jól sikerült a kiadás.