Sosem voltam az RPG-k rajongója (még az FPS-ekben sem), hiába kapott lassan már megszámlálhatatlan díjat az Oblivion, Skyrim vagy a Witcher, nekem nem tetszett egyik sem. Igaz, csak pár órát játszottam velük, a Witcher III-ban konkrétan a griffnél feladtam az elején, állítólag 10-15 óra játék után kifejezetten érdekes lesz. Kinek van erre manapság ideje?! Ellenben a Kingdoms of Amalurt imádtam, már a demójával is jól szórakoztam, hiába fagyott le nagyon durván, aztán PSPlus-ban adta a Sony és alig tudtam felkelni előle. Valószínűleg azért, mert inkább volt akció játék, mint RPG. Egyszerűen kezelhető, kombórendszer, kevéske varázslat a harcosomnak és nagyon tetszetős világ. Nyáron a Neverwinter online-nal is játszottam jó 70 órát, de a végére már eléggé untam, hogy nagyjából ugyanazokat a pályákat csinálom, csak másként hívják őket. Persze a gyűjtői szenvedély nem áll meg akkor, ha az ember lát egy akciós Two Worlds II-t, megveszi. A játék nem volt rossz, leszámítva a lovaglást, azt rettenetesre sikerült, de sokáig nem jutottam benne (10 óra), mert akkoriban gondolta úgy a 60 Gb-os PS3-am, hogy villant egy YLOD-ot. Azóta is a dobozában van, a HDD-n 4-5 elkezdett játék mentésével.
A gyűjtői kiadást Royal Edition névre keresztelték, ami a tartalmi mennyiséget nézve egyáltalán nem nagyképű kijelentés. Az egészet egy kinyitható, mágnesesen záródó dobozba pakolták. Kívül fekete, minden oldalán Two Worlds II logóval, vastag kartonból, masszív darab. A dobozt kinyitva elsőként a talapzattal együtt 27 cm-es Cassara figurával találkozunk. Szépen festett és jól kidolgozott darab, de az anyaghasználat ront az összképen. Kemény, kopogós műanyagot használtak, amin fényesen csillog a festék, mint a megboldogult szocialista idők bábuin. A kezében tartott, két részből összeillesztendő varázslóbot kicsit ferde (a Ubisoft biztos innen lopta a SC: Blacklisthez az ötletet), viszont a haja és az apróbb részletek jól néznek ki. A kiadás további tartalmai egy kihúzható fiókban kaptak helyet. A normál dobozos játékhoz egy igen vastag, a PS2-es időszakot felelevenítő színes kis könyv jár, de a lovaglás irányításán ez sem segít... Található egy mostanra már megszokott, de legalább kevésbé érdekes tartalom, a kártyapakli. Sajnos az ehhez használt papírt a kétoldalú térképből spórolták ki. Nagyon vékony papírt használtak, egy rossz mozdulat és a hajtások mentén megszakadhat, pedig a méretére nem lehet egy rossz szavam sem. A hátoldalára az első rész borítóképe került. A keménykötésű artbook 72 oldalas, bemutatja az összes fő karaktert és bejárható terület, a hátoldalán egy jópofa köszöntővel. A bónusz DVD számomra meglepő módon digipackes kiszerelést kapott, szép artworkökkel és nem akar még ennyi év után sem széthullani. A mérete megengedné, hogy ide kerüljön a játék lemeze is, de sajnos ezt a ziccert kihagyták. (Igaz, egy ilyen tokot nem szívesen dob fel az ember a polcra.) Ellenben került a dobozba egy szövet borítású egérpad. Minőségileg semmi baj nincs vele, látom magam előtt, ahogy siklik rajta az egér, de egy konzolos kiadáshoz miért adnak ilyet?! Persze gondolhatok rá szövet litográfiaként is.
